📰 1. A fősodratú média befolyásolása

• Szelektív forrásfelhasználás: A nyugati hírügynökségek gyakran átveszik az izraeli hadsereg (IDF) vagy kormány hivatalos közleményeit „megbízható forrásként”.

• Fogalomtorzítás: Pl. a „megszállás” helyett „vitás területek”, a „gyermekáldozat” helyett „gázai haláleset” szerepel.

• Párhuzamos narratíva: A palesztin civil áldozatokról szóló híreket gyakran azzal zárják, hogy „Izrael az önvédelem jogára hivatkozik”, mintha az igazolná a történteket.

🎙️ 2. Média-személyiségek, influenszerek befolyásolása

• Ingyenes izraeli utak újságíróknak: „Hasbara-missziók” során véleményformálókat utaztatnak, ahol csak a hivatalos narratívával találkoznak.

• Közösségi média kampányok: Előre gyártott sablonokkal kommentelnek, jelentik a kritikus posztokat, szervezett trollhálózatokat működtetnek.

🏛️ 3. A politikai elit viselkedésének formálása

• Izrael-párti lobbicsoportok (pl. AIPAC az USA-ban, BICOM az Egyesült Királyságban) közvetlen kapcsolatban állnak a politikusokkal.

• Pénzügyi támogatások és választási befolyás: Jelentős kampánytámogatások révén képesek Izrael-kritikus képviselőket háttérbe szorítani.

• Vörös vonalak kijelölése: Egyes narratívákat (pl. „apartheid” vagy „etnikai tisztogatás”) már önmagukban antiszemitizmusnak bélyegeznek, ezáltal megfélemlítve az értelmiséget és a politikusokat.

🔍 4. A Hasbara eredményei a nyugati közvéleményben

• „Két narratíva” illúziója: A valóságos hatalmi egyenlőtlenség ellenére úgy állítják be a konfliktust, mint egy „bonyolult, ősi viszályt”, amelyben „mindkét fél felelős”.

• Az elnyomott hibáztatása: A palesztin tiltakozást gyakran „terrorizmusnak” címkézik, miközben az izraeli erőszakot „önvédelemként” magyarázzák.

• Az elhallgattatás kultúrája: A palesztinbarát véleményeket marginalizálják, a megszólalókat „antiszemitizmussal” vádolják – még akkor is, ha zsidó aktivisták (pl. Jewish Voice for Peace) az érintettek.

✅ Lehetséges reakciók és ellenstratégiák

➤ Médiaformálás, narratívadominancia:
Az izraeli hasbara egyik legfőbb terepe a nemzetközi média. Izraeli kormányügynökségek, PR-cégek és „független” civil szervezetek együttműködésével formálják a híradások nyelvezetét és fókuszát.

• Az izraeli erőszakot gyakran „reakcióként” vagy „önvédelemként” ábrázolják.

• A palesztin áldozatokról kevésbé részletesen, gyakran „száraz statisztikaként” számolnak be.

➤ Kettős mérce és tematizálási technikák:

• Amikor palesztinok követnek el erőszakos cselekményt: “terrortámadás”.

• Amikor izraeli katonák gyilkolnak civileket: “incidens”, “konfliktus”, “katonai beavatkozás”.
  Ezek a kifejezések érzelmi távolságot teremtenek, és csökkentik az izraeli felelősségérzetet a közvéleményben.

➤ Szelektív morális empátia kialakítása:
A hasbara retorika célja, hogy a nyugati közvélemény azonosuljon az izraeli társadalommal mint „demokratikus” és „európai értékeket képviselő” közösséggel, míg a palesztinokat „barbár”, „iszlamista” tömegként jelenítse meg.

➤ Előre legyártott narratívák és szófordulatok terjesztése:

• „Right to defend itself” – még tömeggyilkosság esetén is.

• „Human shields” – a civil áldozatok felelősségének áttolása.

• „No partner for peace” – a diplomáciai tárgyalások ellehetetlenítésére.

➤ A közösségi média befolyásolása:

• Több ezer fiókból irányított kampányok, melyek célja az izraeli narratíva felerősítése, a kritikus hangok zaklatása és elnémítása.

• Cenzúra és jelentési kampányok a palesztinpárti tartalmak ellen.